Szövegértési feladat

Henri Bergson: Idő és szabadság

1.  Milyen érvet hoz fel Bergson annak bizonyítására, hogy van különbség az első és a sokadik benyomás között még akkor is, ha ugyanolyannak nevezzük a kettőt?

"Ez nem puszta illúzió, mert ha a mai benyomás abszolút azonos lenne a tegnapival, mi különbség volna egy dolog észrevevése és felismerése között, a tanulás és emlékezés között?"

2.  Miért nevezi durvának a szót Bergson?

"A végleges körvonalú szó, a durva szó, bezsúfolja mindazt, ami állandó, ami közös, tehát személytelen az emberiség benyomásaiban, és szétzúzza, vagy legalábbis eltakarja egyéni gondolkodásunk finom és illanó benyomásait."

3.  Miért akarjuk mindenáron nyelvileg kifejezni magunkat, még akkor is, ha ezáltal torzítjuk is benyomásainkat?

"de a szavak (...) arra volnának kitalálva, hogy az érzület mozgékonyságáról, illanóságáról tanúskodjanak,"

A társas érintkezésben a szavakra vagyunk utalva.

4.

• Benyomásaink változásai, rezdülésnyi elmozdulásai nem önthetők szavakba.
• A társas érintkezésben a szavakra vagyunk utalva, tehát észleléseinket kontúros, jól elkülönített határozott formákban fogalmazzuk meg. Ez torzítása a belső valóságnak, hiszen énünk, benyomásaink és a szavak természete ellentétes.
• Minél pontosabban, minél jobban körülhatárolt szavakban próbáljuk megfogalmazni érzéseinket, annál általánosabban, személytelenebb módon kell fogalmaznunk, s annál távolabb kerülünk a belső világunktól.

5.  Egyetért-e Bergsonnal abban, hogy a szó inkább akadálya, mint segítője benyomásaink megértésének?

Igen. Sokszor volt már, hogy próbáltam valamit elmondani, de mire elmondtam, már megváltozott a véleményem, és ha az új véleményemet akartam elmondani, ugyanazt mondtam mint először.

6.  El tud-e képzelni vagy olvasott-e olyan írást, aminek a szavai valamilyen módon mégis számot adtak ,"egyéni gondolkodásunk finom és illanó benyomásai"-ról?

Ami teljesen számot tud adni, olyan nem, de ami részlegesen, olyat igen.

Harc a Nagyúrral

Verselemzés

Új versek kötet Szűz ormok vándora című ciklusának a közepén levő, a ciklus témáját meghatározó vers. A cím jelentése intenzív érzelmi élmény, küzdelem és egy szimbólum is. A versben a pénz-motívum van jelen. A Nagyúr egy disznószerű állat-ember.

Sodró, lázas feszültség lüktet a költeményben. A gyors cselekvés (igék nagy száma), a szaggatott előadás, a drámai párbeszédszerű monológ, a tragédiát sejtető befejezés a ballada műfajához közelíti. Uralkodó stíluselem a versben a felzaklató ismétlések nagy száma. Az 1. versszakban 6 szó és egy egész sor ismétlődik. A kiszolgáltatott lírai hős lelki rettegését tükrözi a megöl szó háromszori ismétlése és a mondatok rövidsége. Az embert elpusztítani akaró hatalom a költői látomásban érzéketlen, vicsorgó szörnnyé vált disznófejű nagyúrrá. A fenyegetettség ellenében azonban ott munkál a szembeszegülő szándék, a harc vállalása: kétszer hangzik el a „ha hagyom” feltételes mondat. Az ember és a szörny magányos harca kiélezett határhelyzetben folyik: „a zúgó élet partján”, tehát az élet mezsgyéjén. A lírai hős először hízeleg a szörnynek, feltárja és felajánlja neki tehetségét, majd a hasztalan hízelgés megalázó könyörgésbe vált át. A rém azonban minderre megalázó nevetéssel válaszol. Négy strófán keresztül a lírai én drámai monológja hangzik. Megszólal a hívó messzeség, a titkokat, mámorító boldogságot rejtő és ígérő teljes élet. A végtelen tenger csodáit csak az érzékeny, vágymarta szívű ember képes értékelni, rá vár minden. Az emberi értékekkel érzéketlenül, némán és süketen áll szemben a sertésszívű szörny, a megingathatatlan embertelenség. Reménytelen a kérés, meghallgatás nélkül nyöszörög a vágy. Nem vezet eredményre az embert már-már embertelenné tevő megalázkodás. A 9-10. strófa a költemény drámai csúcspontja. A könyörgés vad küzdelembe csap át. A reménytelen kétségbeesés, a megalázott emberség harcba száll a süket közönnyel. De a mitikussá növesztett összecsapás is hiábavaló. Felhangzik a kilátástalanság szava: „mindhiába”. De a küzdelem a reménytelenség ellenére is tovább folytatódik, az élet végéig. Az emberség nem adhatja fel a harcot az embertelenséggel szemben, s ebben az örökké tartó csatában ott van a mégismorál szépsége és daca.

Diasor Petőfiről

5. portfóliós feladat B/ Írjon fogalmazást arról, hogy milyen életcélokat kínálnak a vándorok, hogyan érvelnek Csongornak, és mivel magyarázzák kudarcukat az ismételt találkozásnál!

A Csongor és Tündében a második felvonás elején hősünk, Csongor a hármas út vidékénél találkozik a három vándorral: Kalmárral, Fejedelemmel és Tudóssal. Mindegyiktől próbálja megtudni, hogy hol van Tündérhon. De egyik sem segít neki, inkább lenézik őt, és próbálják valahogy magukhoz csábítani, hogy segítsen céljuk elérésében.

Csongor először a Kalmárral találkozik. Az ő életcélja a minél nagyobb vagyon felhalmozása, amit Csongornak is kínál. Azt állítja, Tündérhon ott van, ahol ő van, ugyanis ott a pénz a zsebében, ami meghatározza Tündérhon helyét. Azt mondja, hogy tőle csak az kap pénzt, aki dolgozik neki, és megizzad érte. Azt hiszi, Csongor pénzt akar tőle. Csongor úgy jellemzi, "Hideg pénzbánya!".

Másodiknak a Fejedelemmel találkozik. Már a nevéből is kitalálhatjuk, hogy csak a hatalomvágy hajtja. Szerinte ott van Tündérhon, ahol ő. Úgy tartja, hogy úgy van rendjén, ha mindent ő ural. Ezért arra törekszik, hogy mindent uralma alá helyezzen. A célja elérése érdekében arra kéri Csongort, hogy álljon be katonának nála. Cserébe szép halált ígér neki. De mivel Csongor nem tart vele, arra kéri, hogy hogyha megtalálja Tündérhont, akkor mondja meg neki, hogy hol van, mert akkor ő azt is meghódítja. Miután elment, Csongor magában ezt mondja az előzőre is utalva: "Az megvető volt, ez még gőgös is".

A harmadik vándor, a Tudós, nevéből is látszik, hogy őt mi hatja. Csak a tudományok léteznek számára, és minden idejét arra szánta, hogy minél többet tudjon. Azt állítja, most már mindent tud. Szerinte Tündérhon nem létezik, az csak egy kitaláció, álom. Nem hisz semmiben, csak a bizonyított tényekre ad. Ezért Csongort teljesen hülyének is nézi, amiért azt keresi. Ő az egyetlen, aki nem magához csalogatja őt, hogy tartson vele, hanem azt mondja, hogyha csak ez az egy vágy élteti, akkor vessen véget életének, vagy kezdjen valami értelmesebbet vele.

Később, az ötödik felvonásban a három vándor ismét összefut Csongorral. De ekkor már mindegyik kudarcot vallott életcéljuk elérésükben. Mindhárman megmagyarázzák bukásuk okát, amiért ilyen rossz sorra kerültek.

Úgy mint az első találkozásukkor, megint a Kalmárral találkozik először, aki mankóval biceg, alig tud már járni, rongyos, elhasznált ruháiban. Ez az idézet: "Kik ösmerék, mig volt, csak pénzemet, Nem ösmernek rám most az emberek," arra enged következtetnem, hogy sok barátja volt, akiket csak a pénzzel vonzott magához. Vele tartottak, amíg volt pénze, de amikor már eltékozolta mindenét, már magára hagyták, és nem segítettek rajta. De mivel mást nem ismer, mástól nem tud segítséget kérni, így kénytelen tőlük. Úgy érzi ez a büntetése.

Ismét másodiknak a Fejedelemmel találkozik, aki hasonló állapotban van, mint a Kalmár, de ő már szinte nem is akar élni, azt szeretné, hogy már meghaljon. Ő is magasra jutott, majdnem mindennek ő volt az ura, de mivel nem teljesítette népének teljesíthetetlen kérését, ők összeesküvést szerveztek szép csendben, lassan ellene. Viszont még utolsó mondatában is magát tartotta a legnagyobbnak, és ez vitte a sírba is.

A Tudós, a harmadik, is úgy jön mint a többi: rosszul néz ki, nem akar már élni, és mellette még meg is őrült. Főleg beszéde végén látszik ez meg, amikor már magában és magához beszél. Első találkozásukkor Csongort megveti álmodozása miatt, de most ő maga mondja, hogy álmodozzanak: "Sötét van, álmadozzunk, itt az éj."

Szerintem mindhárom vándor valamilyen szinten beismerte, hogy feleslegesen élt, és hiábavaló volt minden, amit megtett vágya teljesítése érdekében, és hogy ezért nagyrészt ők is felelősek. Ha nem ismerték volna be, akkor szóba sem álltak volna Csongorral.

3. portfóliós feladat

B/ Melyik intelemmel ért egyet és melyiket vitatná? Fűzzön értelmező mondatokat Kölcsey Parainesisében megfogalmazott gondolatokhoz!

Kölcsey ezt a művét unokaöccsének, Kálmánnak írta, melynek a műfaja a címében is megtalálható; parainesis. Intelmeket, buzdításokat tartalmaz, legfőbb tanítása, hogy az ember a közösségé, nem önmagáé.

"Szeresd a hazát! [...] Hazaszeretet egyike a kebel tiszteletre legméltóbb szenvedelmeinek". Ezen intelmét több bekezdésben részletezi, miszerint, ez önfeláldozással jár, tehát áldozatokat kell hoznunk a haza érdekében, melyek kicsik "azokhoz képest, miket a hazának kívánni joga van." Ezzel én is egyetértek, de a következő állításával nem: "Kinek szívében a haza nem él, az száműzöttnek tekintheti  magát mindenhol". Többeket ismerek, akik elhagyták szülőföldjüket, elköltöztek más országba, és már szinte teljesen elfelejtették származásukat, de teljesen jól érzik magukat a másik országban.

"Törekedjél ismeretekre! [...] Korunk sok ismeretet kíván". Ezzel az állításával teljes mértékben egyetértek. Napjainkban is, nem csak az ő korában van szükség tudásra. Sokkal könnyebb boldogulni az életben , mint például jó munkát szerezni, ha többet tudunk. De Kölcsey is rájött, hogy ennek van veszélye is: "de sok ismeret után kapkodás könnyen oda viszen, hogy címmel és színnel elégedjünk meg". De szerintem nem csak nem szabad megelégedni vele, de küzdeni se kell érte. Lehet élni hírnév nélkül is.

"idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig művelni kötelesség." Szerintem is kötelessége egy embernek az anyanyelvét teljes mértékben megtanulnia és helyesen használnia azt, "kötőszavakat" mellőzve. De az idegen nyelv tudása többet ér, mint "szép", ahogy az író írta. Mint tapasztaljuk, legalább egy idegen nyelv beszélése elengedhetetlen világunkban.

Annak ellenére, hogy Kölcseynek több állításával csak részben értek egyet, úgy gondolom nagyon értékes tanácsokat tudott adni művével, nem csak Kálmánnak, de mindenkinek, aki csak olvassa.

1. portfóliós feladat:

Készítsen zenei-képes összeállítást, amelyben magyar romantikus zenét választ a magyar romantika festészetének bemutatásához! (min.90mp).

Sajnos ezt csak úgy sikerült elérnem az Animoto videoszerkesztő programmal, hogy 3 darab 30 másodperces videót csináltam, mert csak próbaverziós felhasználóként használtam.

"Mi, emberek különbözőek vagyunk ugyan, de emberi minőségünkben egyenlők. A másság szemléletekor leggyakrabban elhatárolunk, különbséget teszünk értékes és értéktelen, nagyobb értékű és kisebb értékű, értékhordozó és értékvesztett, végső soron emberi és nem emberi között. Az emberi mivoltot, az emberi létezést tekintve azonban nem határozhatunk meg ilyen különbségeket. Nincs olyan emberi tulajdonság, amely társadalmi értelemben az ember minőségét különbözővé tenné."

Én nem értek teljes mértékben egyet az állítással, főleg nem az utolsóval. Minden ember különböző. Szerintem úgy van, hogy ha valaki valamiből rosszabb mint a másik, de a másból viszont jobb. És ezt lehet variálni végtelen sok dologgal. De persze vannak, akik nagyon rossz helyzetben vannak és szinte semmiből sem jobbak mint mások. Ezalatt a testi és szellemi fogyatékosokra utaltam. De biztos van nekik is valami, amit mi nem érthetünk, és örülnek neki. Ezek a tulajdonságok máris ellentmondanak az állítás utolsó részének, mert ezek szerintem társadalmi értelemben az ember minőségét különbözővé teszi.

De vannak kitűnően jobbak is. De, gondolom, nekik is van rossz oldaluk. Így ők is egyenlők lesznek az egyenlőkkel.

Véleményem szerint, ha valaki jobb valamiben a másiknál, és ezzel bántja, cikizi, piszkálja, akkor az ha egyre többet csinálja, ő is egyre rosszabb lesz benne, a másik pedig lehet jobb, vagy amiből jobb volt, abból még jobb lesz. Így szerintem nem éri meg lenézni a másikat, inkább segíteni neki, így mellette még jobbá is lehet lenni.
Szerintem, ha senki nem nézni le a másikat, azért mert nem olyan jó valamiből, mint ő, akkor szerintem sokkal jobb lenne és boldogabb az élet az emberek között. Ha valaki elért valamit, amiből jó, akkor henceghet vele vagy büszke lehet rá, de csak addig, amíg nem bosszant vele valakit. Utána szerintem sz lesz, amit már említettem: rosszabb, lesz a másik pedig esetleg jobb. Tehát visszakapja.