Harc a Nagyúrral

Verselemzés

Új versek kötet Szűz ormok vándora című ciklusának a közepén levő, a ciklus témáját meghatározó vers. A cím jelentése intenzív érzelmi élmény, küzdelem és egy szimbólum is. A versben a pénz-motívum van jelen. A Nagyúr egy disznószerű állat-ember.

Sodró, lázas feszültség lüktet a költeményben. A gyors cselekvés (igék nagy száma), a szaggatott előadás, a drámai párbeszédszerű monológ, a tragédiát sejtető befejezés a ballada műfajához közelíti. Uralkodó stíluselem a versben a felzaklató ismétlések nagy száma. Az 1. versszakban 6 szó és egy egész sor ismétlődik. A kiszolgáltatott lírai hős lelki rettegését tükrözi a megöl szó háromszori ismétlése és a mondatok rövidsége. Az embert elpusztítani akaró hatalom a költői látomásban érzéketlen, vicsorgó szörnnyé vált disznófejű nagyúrrá. A fenyegetettség ellenében azonban ott munkál a szembeszegülő szándék, a harc vállalása: kétszer hangzik el a „ha hagyom” feltételes mondat. Az ember és a szörny magányos harca kiélezett határhelyzetben folyik: „a zúgó élet partján”, tehát az élet mezsgyéjén. A lírai hős először hízeleg a szörnynek, feltárja és felajánlja neki tehetségét, majd a hasztalan hízelgés megalázó könyörgésbe vált át. A rém azonban minderre megalázó nevetéssel válaszol. Négy strófán keresztül a lírai én drámai monológja hangzik. Megszólal a hívó messzeség, a titkokat, mámorító boldogságot rejtő és ígérő teljes élet. A végtelen tenger csodáit csak az érzékeny, vágymarta szívű ember képes értékelni, rá vár minden. Az emberi értékekkel érzéketlenül, némán és süketen áll szemben a sertésszívű szörny, a megingathatatlan embertelenség. Reménytelen a kérés, meghallgatás nélkül nyöszörög a vágy. Nem vezet eredményre az embert már-már embertelenné tevő megalázkodás. A 9-10. strófa a költemény drámai csúcspontja. A könyörgés vad küzdelembe csap át. A reménytelen kétségbeesés, a megalázott emberség harcba száll a süket közönnyel. De a mitikussá növesztett összecsapás is hiábavaló. Felhangzik a kilátástalanság szava: „mindhiába”. De a küzdelem a reménytelenség ellenére is tovább folytatódik, az élet végéig. Az emberség nem adhatja fel a harcot az embertelenséggel szemben, s ebben az örökké tartó csatában ott van a mégismorál szépsége és daca.